Mit veszünk magunkra, hogyan próbálják ránk adni!

A főnök parancsol rá, hogy azt is adja el, vagy saját magának van olyan kapcsolata a valamivel amin túl akar adni? De miért? 10 alkalomból 9 esetben megkérdezik tőlem – szerintem tőletek is – amikor vásárolok, hogy „Még valamit?” Első években elgondolkoztam, mit felejthettem el, de a kérdés annyira sokkolt, hogy ha el is felejtettem, biztosan nem jutott ott eszembe. Miért kérdezik ezt az eladók? Rá szoktam arra, hogy így felelek: Eladó: - Még valamit? Én: - Igen kettőt! Erre az eladó kikerekedett szemekkel: - Milyen kettőt? Én válaszolok: - Maga kérdezte, hogy kérek-e, hát a valamiből kérek kettőt! Eladó: - De hát mi az a valami? Én: - Nem tudom, Ön ajánlotta!

Ekkor jön egy fintor, és megharagszik, mert szórakozom Vele. Szerintem ő kezdte.

Azok akik jó eladónak gondolják magukat, vagy csak egyszer valaki megdicsérte őket, azok így kérdezik meg: Még valamit szabad adnom?  - Persze ez mit sem változtat kérdés lényegén. Miért ilyen felületesek? Pontosan annyit szeretne eladni amennyi a kérdésében szerepel! Vagyis én is ennyire érdeklem. Pontosan les.arja, hogy mit akarok. (Aki ezt kérdezi!)A főnök pedig – mint a jó kereskedő – kiadja utasításba, mindenkitől kérdezd meg, hogy akar-e még valamit!, ezzel megnyugszik, hogy ő parancsba adja, hogy foglalkozzanak a vendéggel, és nőveljék a forgalmat!

De ott van az az egy eladó, a 10-ből 1, aki nem ezt kérdezi meg! Figyel Rám, és látja, hogy mit vásároltam, és ahhoz ajánl terméket. Persze nem olyat amit ő nem tud azonnal a rendelkezésemre bocsátani. Pl.: boltban a csoki vagy cigaretta mellé rágógumit, kulcsmásolónál kulcstartót, cipésznél cipőfűzőt, kávézóban üdítőt, étteremben salátát, DVD lejátszóhoz filmet. Szóval mindig van valami, amit lehet ráajánlani. Persze ennek is van technikája. Nem minden esetben kell rá – vagy felülajánlani. Ha siet a vásárló, vagy nagy a sor, nem kell az összes létező terméket, szolgáltatást a figyelmébe ajánlani. Ki kell választani egyet – akár a műszak elején is – és azt próbálni azon a napon eladni, néhány poternciális vásárlási szándékot mutató vevőnek.

Akkor már így hangzik a beszélgetés:Eladó: - A cipőhöz kellemes használatot kívánok, egy hozzá illő fényesítő szivaccsal kívánja kiegészíteni? Vevő: - Igen kérek szépen egyet! (Persze, csak ha aktuális a vásárlás számára.) A valami kérdésre nem biztos, hogy eszébe jutott volna, hogy a cipő későbbi ragyogására is figyeljen. Ezek csak példák voltak, de szerintem mindenki, aki ebben a körben dolgozik, tudná alkalmazni, az értékesítés során!