Mit veszünk magunkra, hogyan próbálják ránk adni!

Tankoltam az autóba üzemanyagot, és fizetésre kerül a sor. Köszönés után közöltem, hogy melyik kúton tankoltam és szeretném kifizetni a számlát. A végösszeg ismertetés előtt megkérdezte a pultban álló hölgy, hogy - Az akciós marcipánból számolhatok egyet? Amint kimondta a kérdést egyből rávágtam, hogy – igen! Nem gondolkodtam, hogy ez most akkor mennyi lesz, szeretem e azt az ízesítésű desszertet, hanem az újdonság hatása miatt, és amiért egyből rámutatott a tálakban sorakozó falatnyi édességre, meghozta az ingeremet. Persze, ez egy jó próbálkozás volt, hiszen kifejezetten utálhatnám is a marcipán, de szerencséje volt. Nem akkora mennyiséget ajánlott, ami még karácsonykor is a kocsiba maradt volna, és akár a kocsi többi utasának is felajánlhattam volna kedvességből. Kíváncsi voltam, hogy a következő alkalommal mi fog történni. Szintén elindult a folyamat, de most ezt kérdezte, - Egy kulcstartót számolhatok a számlához? Erre nemet mondtam, mert nem szeretem a kulcstartót, és nem is volt igényem. De a mellettem lévő kasszánál a hölgy sikerrel járt a másik autóstársnál.  Aki, amikor a kocsihoz ért boldogan lóbálta a kisfia előtt az ajándékot, és jó volt látni a srác arcán az őszinte örömöt, hogy kapott valami kis apróságot. A harmadik vásárláskor már egy kisebb kocsit ajánlott a hölgy, ez már egy másik kúton volt, de ott sem kértem a piros járgányból.

A lényeg, hogy nem csak egy ilyen alkalmazott van ennél a cégnél, hanem konkrétan megtanították őket a ráajánlásra. Ez a felülajánlási technika a gyorséttermek látogatói számára nem lehet ismeretlen, bár már nem hiszem, hogy feltűnik embertársaimnak. Sajnos nem mind alkalmazza, akit a pénztárhoz engednek. Emlékeztek: - Nagy üdítővel vagy krumplival adhatom? vagy Menüben adhatom?

Örömmel tapasztalom, hogy most már nem 10-ből egy felejtette el a Más valamit? kérdést, hanem 10-ből kettő.

Ti hol találkoztok ilyen kereskedővel, ha találkoztok? Mennyire idegesít, ha ajánlanak konkrétan egy terméket a vásárolni szándékozó termék, vagy szolgáltatás mellé?

A főnök parancsol rá, hogy azt is adja el, vagy saját magának van olyan kapcsolata a valamivel amin túl akar adni? De miért? 10 alkalomból 9 esetben megkérdezik tőlem – szerintem tőletek is – amikor vásárolok, hogy „Még valamit?” Első években elgondolkoztam, mit felejthettem el, de a kérdés annyira sokkolt, hogy ha el is felejtettem, biztosan nem jutott ott eszembe. Miért kérdezik ezt az eladók? Rá szoktam arra, hogy így felelek: Eladó: - Még valamit? Én: - Igen kettőt! Erre az eladó kikerekedett szemekkel: - Milyen kettőt? Én válaszolok: - Maga kérdezte, hogy kérek-e, hát a valamiből kérek kettőt! Eladó: - De hát mi az a valami? Én: - Nem tudom, Ön ajánlotta!

Ekkor jön egy fintor, és megharagszik, mert szórakozom Vele. Szerintem ő kezdte.

Azok akik jó eladónak gondolják magukat, vagy csak egyszer valaki megdicsérte őket, azok így kérdezik meg: Még valamit szabad adnom?  - Persze ez mit sem változtat kérdés lényegén. Miért ilyen felületesek? Pontosan annyit szeretne eladni amennyi a kérdésében szerepel! Vagyis én is ennyire érdeklem. Pontosan les.arja, hogy mit akarok. (Aki ezt kérdezi!)A főnök pedig – mint a jó kereskedő – kiadja utasításba, mindenkitől kérdezd meg, hogy akar-e még valamit!, ezzel megnyugszik, hogy ő parancsba adja, hogy foglalkozzanak a vendéggel, és nőveljék a forgalmat!

De ott van az az egy eladó, a 10-ből 1, aki nem ezt kérdezi meg! Figyel Rám, és látja, hogy mit vásároltam, és ahhoz ajánl terméket. Persze nem olyat amit ő nem tud azonnal a rendelkezésemre bocsátani. Pl.: boltban a csoki vagy cigaretta mellé rágógumit, kulcsmásolónál kulcstartót, cipésznél cipőfűzőt, kávézóban üdítőt, étteremben salátát, DVD lejátszóhoz filmet. Szóval mindig van valami, amit lehet ráajánlani. Persze ennek is van technikája. Nem minden esetben kell rá – vagy felülajánlani. Ha siet a vásárló, vagy nagy a sor, nem kell az összes létező terméket, szolgáltatást a figyelmébe ajánlani. Ki kell választani egyet – akár a műszak elején is – és azt próbálni azon a napon eladni, néhány poternciális vásárlási szándékot mutató vevőnek.

Akkor már így hangzik a beszélgetés:Eladó: - A cipőhöz kellemes használatot kívánok, egy hozzá illő fényesítő szivaccsal kívánja kiegészíteni? Vevő: - Igen kérek szépen egyet! (Persze, csak ha aktuális a vásárlás számára.) A valami kérdésre nem biztos, hogy eszébe jutott volna, hogy a cipő későbbi ragyogására is figyeljen. Ezek csak példák voltak, de szerintem mindenki, aki ebben a körben dolgozik, tudná alkalmazni, az értékesítés során!